India – 2014. 13. Hét
Sziasztok!
Ez volt az első alkalom, hogy Delhin, mint nagyvároson kívül meglátogattam egy másik nagyvárost. Pár kisebben már voltam, de ez, hát, ez vitt minden pálmát. Mumbai India legnépesebb városa: leirni, kimondani és megtapasztalni is hihetetlen, de kb több, mint 13 millió ember lakja (elővárosokkal együtt kb 20 millióan lakják). Elképesztő, nem? Delhiben „csak” kb 12 millió ember lakik (elővárosokkal viszont kb 22 millióan…). Irtó szerencsénk volt, mert a Holi ünnepére való tekintettel – magához mérve – szinte ki volt ürülve a város. Gondolom, akinek volt esze, elhúzta a csikot melegebb éghajlatra (és tényleg, hiszen Goa, a kedvelt tengerparti „üdülőtelep” kb 1 órás repülőútra fekszik Mumbaitól), aminek ránk nézve az lett a következménye, hogy szinte suhantunk az utakon és nem igazán keveredtünk igazi, Delhire oly jellemző dugókba:)
Tudtátok, hogy szinte mostanában, 1995-ben változtatták meg a város nevét Bombay-ról Mumbaira a környéken élő istennők emlékének tiszteletére? Nekem őszintén a Bombay jobban tetszik (de egyébként Sri-Lanka előző neve, Ceylon is dallamosabb a fülemnek…).
Na, és milyen is ez a Mumbai? Van tengerpartja!!! Szerintem egy város hangulatát nagyban meghatározza, ha van valamilyen vizes felülete és mondjuk emberi körülmények között látogatható. Mumbai partjait az Arab-tenger mossa és bár nem a tisztaságáról hires, de mégis csak van „tengerillat” és néhány étteremben én is szivesen ettem volna halat, mint ahogy nem ettem vegül is, de ez már más tészta:)
A városban nagyobb rend uralkodik, mint Delhiben (sajnos ez az irás nagy valószinűséggel a két város összehasonlitásáról fog nagyban szólni, mert még más várost nem látogattam meg – eddig. Ami késik, az viszont nem múlik;) Már érlelődnek a tervek a fejemben a következő célhelyszineket illetően:)). Ezt abból vettük észre, hogy nem voltak olyan szemetesek az utak, rendezettebbek voltak a házak, szépen ki voltak alakitva a felüljárók és úgy egyáltalán hiányzott az a „mocskosság” érzet, amit Delhiben tapasztaltunk.
Nem kell bölcsnek lenni ahhoz, hogy levonjuk a következtetést: Mumbaiban valószinűleg gazdagabb emberek élnek (annak a néhány százaléknyi gazdag embernek valószinűleg több pénze van, mint Delhiben). Hát, igen, ilyen nagy kikötője és a viszonylagos közelséggel a Szuezi-csatornához könnyű;) Ja, és ne felejtsük el Bollywood-ot sem;) Irtózatos pénzek cserélnek gazdát egy-egy film forgatásakor; főleg, ha olyan nagy sztárokat foglalkoztatnak, mint a hires (szerintem a leghiresebb jelenleg; nincs ember Indiában - most már engem is beleértve – aki ne ismerné Shah Rukh Khan nevét; itt egy link róla: https://www.youtube.com/watch?v=lemlVTHalAg ). Hadd dicsekedjek rögtön el azzal is, hogy a sofőr volt oly kedves és megmutatta Shah Rukh Khan házát is, ahol természetesen készült rólam egy (-két) kép is;) Ez – csak, hogy érezzétek – akkora nagy szó, hogy amikor – némi célzattal – elújságoltam a hirt, hogy voltam SRK házánál, majdnem elsirta magát a kolleginanő, mert akkora, de akkor nagy SRK drukker, hogy csak na…
Shah Rukh háza (aminek egyébként külön neve is van. Ne kérdezzétek, mert nem jegyeztem meg…) mellett még megmutatta legalább 5 másik sztárnak a lakhelyét, régi lakását, régi irodáját, mostani irodáját, hogy a kollégáim (magyar) csak kapkodták a fejüket (én is egyébként) és szerintem a felénél elvesztették a fonalat, hi-hi:) Na, de ez is India. Itt még szinte gyerekes csodálattal imádják a sztárokat.
Mumbaiban egyébként máráti nyelvet beszélnek. Hááát, őszintén? Nekem az ég egyadta világon nem tűnt volna fel, hogy máshogyan beszélnek, mint Delhiben. Talán egy picit gyorsabbnak tűnt, de egyébként semmi különbség. Ez természetesen nem igaz, mert a hindiül és márátiül beszélő – ha más nyelveket nem tudnak – bizony nem értik meg egymást… Ez ugye csak elméletileg fordulhatna elő, mert angolul mindenki tud alapszinten.
A város látnivalói nem ütik meg – számomra – a kulturális szinvonalat, de mégis valahogy olyan hangulata van, ami pótolja mindezt. Miért nem üti meg szerintem? Hát, azért, mert a brit korabeli – tényleg gyönyörű – épületeken, meg a „néhány” szentélyen és templomon (meglepően sok a katolikus templom errefelé) kívül nem sok minden látnivaló van itt: a minden nagyobb indiai városban megtalálható India Kapu, ill a fentebb emlitett épületek, valamint a vallási helyek. Van pár múzeuma, de igazából ennyi. Ami érdekes, és igazából nekünk is el tudták adni, az egy sziget kb 1 órás hajóútra a várostól. A szigetek van kb 5 barlang és kész, szóval egy picit fel van fújva, de azért ajánlom, mert az odavezető út nagyon kellemes. Ugyanis márciusban is 35 fok van, ami a városban azért tud néha elviselhetetlen lenni. Na, de egy szélfutta hajóúton kifejezetten kellemes a klima;)
Valamint nagyon hangulatos, szinte európai szellemiségű kávézói vannak. Az egyik „kedvenc” sofőrünk először be akarta mesélni, hogy a Holi miatt nincsenek nyitva az üzletek és mindenféle, saját fajtája (nem vagyok tényleg rasszista, de ez a muszlim származású sofőr olyan erőszakos volt, hogy csak na) által tulajdonolt, irtó drága boltokba vitt. Na, ezt a második után meguntuk és mondtuk neki, hogy mi bizony sétálni akarunk és körülnézni. Huh, de milyen jó ötletnek bizonyult ez a döntés! Rátaláltunk egy tök kellemes kávézóra, aminek a szomszédságában volt egy „véletlenül” pont nyitva tartó bazársor. A kedves kollégák igazából le is tudták a vásárlást ott (na, nemcsak a kollégák;), tehát a sofőr egy hazug disznó volt (már bocsánat). Na, de hát mindenki üzletel amivel tud, szóval igazából – már – nem is haragszunk annyira rá;)
A tengerpartot viszont egyáltalán nem olyan célra „hasznositják”, mint azt Európában megszokhattuk: képzeljetek el egy hosszú-hosszú tengerpartot, ahol a naplementekor (mivel akkor már elviselhető az időjárás) kiözönlik a nép és vásári forgatagot alkotnak anélkül, hogy bárki is fürdőruhára vetkőzne és csobbanna a vizben. Áááá, micsoda pazarlás kérem! Vagy még sem? Ez ugye csak a mi szemünkben tűnik furcsának, nekik meg az a furcsa, amikor a fehér ember tengert lát és minden gondját-búját-baját elfelejtve rohan a vizbe, miközben a ruhájától útközben megszabadul és hólyagosra égeti a talpát a forró homokon, hogy aztán dobálja magát a hullámokba és sikongasson (férfiak is!). Szóval békésen ücsörögnek a homokban, vagy korzóznak a parton és közben eszegetnek-iszogatnak és amit nem értettünk, repülő majmokat eregetnek:)))) Ti értitek ezt? A képen Ti mit véltek felfedezni? Szerintünk repülő majmok voltak:)) Meg mondom őszintén, mi nem nagyon tudtunk ezzel a vásári hangulattal mit kezdeni és fél órás bámészkodás után el is jöttünk (aztán lehet, hogy csak kifulladtunk a nap végére…).
Holi. Egyszerű a jelentése: a fény ünnepe. A „hideg” tél után jön a fénnyel teli nyár, ezért uzsgyi, ünnepeljük meg. Na, de hogyan? Hát, ez az igazán érdekes játék. Kivülről azt láttuk, hogy az emberek (mondjuk főleg férfiak még a nagy városban is…) kergetik egymást és közben próbálnak a kis zacskókból mindenféle színes port egymásra szórni. Csak hogy még mókásabb legyen az egész, belehoznak egy „kis” vizet is a játékba (Holi környékén nagy keletje van a direkt holis szinekben (vagyis irtó erőteljes) pompázó vizipisztolyoknak (tisztára, mint gyerekkoromban). Ha tehát a vizzel keveredik ez a por, akkor garantált, hogy napokig ki nem jön a hajadból, körmöd alól. Mi megúsztuk és csak száraz port kaptunk, de láttunk „egyedeket” (azért egyedeket, mert a felismerhetetlenségig szinesek voltak), akik nagyon-nagyon beszineződtek. Legnagyobb megdöbbenésemre, a mai napig látok az utcán olyanokat, akik „elfelejtették” lecserélni a holis pólójukat, vagy netalántán megmosni a kezüket (más testtájra gondolni sem merek…), és a mai napig szinesben pompáznak. Jaj, de viszont a szinek valami elképesztő erősek. Ez tényleg szinorgia a javából: piros, ciklámen, zöld, kék, sárga, lila)!
Maga a por régebben egyébként természetes alapanyagú (mondhatjuk, hogy bio) volt, azonban mostanság már szintetikus anyagokból készül és igy az allergiások rémálma, mert állitólag irtó nagy viszketést okoz később…
Mumbaiban a hatóságok megtiltották, hogy a nyilt utcán játszák az emberek, mondván, hogy azok a járókelők, akik ki akarnak maradni belőle, ne kapjanak már a nyakukba „áldást”. Igy a kerületekben a belső utcáikon dobáltak egymásra csak port. Rengeteg rendőr volt különben az utcákon egész hétvégén, nehogy rendbontás történjen. Különben jönnek a nemzeti választások (Delhiben április 10.-én lesz) és amiatt is félnek, mert elég sok zavargás szokott ilyenkor lenni.
Ezen a hosszú hétvégén tényleg sok pozitivum ért minket, mert Mumbai egy kellemes csalódás volt (az én fejemben is egy nyomornegyedekkel tarkitott, zsúfolt város élt. Ja, különben a Gettómilliomos cimű film is itt készült és láttuk is a nyomornegyedet, ahol forgatták) és egy picit holiztunk is:)
Szép, napsütéses tavaszi napokat kivánok!
Pussz
z
