Sziasztok!
Az elmúlt hétvégén nagyon szép helyen jártam: megnéztük a Neemrana erődöt Rajasthan államban. Kb 150 km-re helyezkedik el Delhitől, és bár autópálya vezet oda, az útépités miatt kb 1,5-ször hosszabb ideig tartott az út, mint normálisan... Jó döntés volt, mert állitólag aznap (vasárnap) irtózatos eső zúdult Delhire; minket viszont alig ért pár cseppecske:)
A fényképek jól mutatják, hogy egy 15. Században épült erőd vedlett át nem hotelnek minősülő hotellé (itt igy nevezik a műemlékvédelem alatt álló hoteleket és éppen ezért nincs is “csillagminősitése”). Az úszómedencében nem engedtek minket pancsolni, mert nem béreltünk szobát, pedig az idő megkivánta volna: iszonyatos pára volt és meleg.
Az időjárás megér egy misét. Nem panaszképpen, de mióta itt vagyok nem sokszor esett 30 fok alá a hőmérő higanyszála. A héten pénteken volt egy kis “para”, mert lehült “nagyon”, ugyanis éjszaka 20 fok környékén volt és napközben is csak 25-26 fokig melegedett fel, vagyis jó 8-10 fokos lehülés történt péntekre. Szét is fagytam, mert az irodában továbbra is megy a légkondicionáló, mintha legalábbis nyár lenne... Szombatra aztán visszaállt a rend, bár “csak” 32-33 fokig melegedett fel az idő. Én örültem neki. Nem is tudom, mi lesz velem október második felében, amikor haza látogatok... Tudom, keressem elő a bundabugyimat... Brrr, ezt a részét egyáltalán nem várom. A 20 fokos hőmérséklet különbségre még majd valahogyan fel kellene készülnöm...
Egyébként minden ok. Gyomorpanaszok időnként gyötörnek, de akkor az általam eddig lenézett módszerhez folyamodtam: kóla. Sajnos igazuk volt azoknak (igen M. Judit!!!), akik azzal riogattak, hogy majd meglátod; az egyetlen “gyógyir” a gyomorbántalmakra a kóla lesz... Otthon nem hittem nekik, de sajnos saját tapasztalat, hogy igazuk lett... Én nem tudom, mi van a kólában, de kilo mindent (rosszat és valószinűleg jót is), ami bennünk van... Nem viszem túlzásba természetesen, de egy fél literes üveg mindig van a hűtőmben... Durva, nem? Én az antikólista most kólát tárolok a hűtőmben. Na, persze ennek is meg van az előnye, mert igy legalább kipóbáltam a hires indiai kólát, a thums up-ot (vad forditásban valami ilyesmi: hüvelykujj fel=victory=győzelem, vagyis minden rendben van)... Ez az az ital szerintem, amit az Izek, imák, szerelmek, c filmben Julia Roberts is kipróbál, amikor a barátja kiviszi az ashramból, hogy beszélgessenek. Meg van?
Október Indiában az egyik, ha nem a legnagyobb fesztiválszezon. Diwali (fény ünnepe. bővebben: http://hu.thecircumference.org/diwali , vagy angolul: http://en.wikipedia.org/wiki/Diwali )is jön, de addig még sok minden fog történni. Lépten-nyomon rendezvényekbe akad az ember és persze az emberek itt is rengeteget vásárolnak. Ráadásul Diwali után jön a házasságkötések időszaka, ami még több vásárlást jelent (az ifjú párnak az ajándékok miatt (hiszen ajándékot vesznek minden családtagnak...), a vendégseregnek meg a ruhák miatt (főleg a nők akarják ilyenkor elvarázsolni a környezetüket). Hagyományosan most veszik a legtöbb ékszert (leginkább aranyat) Indiában. Olvastam egy cikket, hogy mi, európai nők bárhogy is akarnánk túllicitálni az indiai nőket az esküvőn, egyszerűen nem lehet, mert az összes aranyat, legjobb szárikat magukra öltik és tömény árad mindenhonnan. Hát, kiváncsi vagyok, mert ugye November végén megyek én is egy szikh esküvőre. Természetesen én is sáriban fogok diszelegni és természetesen én is magamra öltöm a legszebb ékszereimet. Reszkessetek indiai nők:)))))!
A “jó” idő beálltával a környékemen élők – ha lehet akkor – még aktivabbak: már korán reggel hallom az ütemes tapsot (eddig még nem volt lelkierőm kibújni az ágyból csak azért, hogy megnézzem, milyen mozgás fajtát művelhetnek ütemes tapsra), és amikor 7 körül felhúzom a függönyt, akkor látom, hogy a park szinte megelevenedik a sok izgő-mozgó embertől. Számomra meglepetés volt, hogy van néhány kutyasétáltató is, mert Indiában nem annyira divat – még – kutyát a lakásban tartani... Este ugyanez. Amikor nagy ritkán lemegyek sötétedés után a hotel udvarára és körbesétálom én is tömböt, akkor látom, hogy mennyien teszik ugyanezt... Azt talán irtam már, hogy Indiában ennek hagyománya van: aki csak teheti, gyors sétával, jógalégzéssel kezdi a napot, és vérmérséklettől függően gyors sétával, focival, krikettel fejezi be a napot. Sőőőőt, a minap láttam korán reggel egy kocogó embert is...:) Ja, és itt simán leállnak az emberek tekergetni magukat a park közepén; nem igazán érdekli őket, hogy bárki is nézi... Nyilván a rekkenő hőség miatt alakult ki ez a kora reggeli és késő esti mozgás, de nekem még valahogy mindig nem sikerült megszoknom. Mi lesz itt télen?? Biztosan kint fog nyüzsögni a parkban a környék apraja-nagyja:)))
Egyébként a lehűlés még kézzelfoghatóbb példája, hogy a reggeli úszáskor már bizony meg-megdidergek, mert kb ugyanolyan hűvös kezd lenni a viz, mint otthon:))) Hogy vártam én ezt! Végre nem szakad ki a tüdőm és le tudom úszni a kilométeremet:))
Ha minden igaz, akkor a következő bejegyzés otthonról fog történni:)
Addig is puszi!
z
