Sziasztok!
Igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy lett egy kislányom:) Tényleg igy történt, mert a kollégám kislányára vigyáztam szombat délután, míg ők aludtak, ha-ha:))
Úgy volt, hogy elmentünk először szombaton délután a kislány iskolájába, mert szülői értekezlet szerűséget tartottak. Úgy megnéztek a szülők, gyerekek egyaránt, hogy mi a szöszt keresek én ott, hogy csak na!!!! Tisztára angliai stilusú az iskola, indiai fűszerrel megspékelve. A képek önmagukért beszélnek KÉPEK: szinek mindenhol:) Tök jó játszóterük van és mindenféle szoba, ahol „kitombolhatják” magukat a gyermekek. Lehet, hogy manapság már otthon is igy néznek ki az általános iskolák, de én már nagyon régen jártam efféle helyeken, igy az én általános iskolám van a fejemben, ami biza irtó régen volt ám…:)
Utána elvittek az Akshardamba, ami egy viszonylag fiatal hindi szent hely (kb 50 éves). Pár képet tudtam késziteni, mert sajnos fényképezőgépet, mobiltelefont tilos volt bevinni és mivel elég szigorú az ellenőrzés, ezért nem kockáztattam, hanem jó kislány módjára a kocsiban hagytunk mindent és csak a szememmel scanneltem végig a terepet. Hááát, fantasztikus volt mondhatom! Márványból volt minden, és bent szinarany szentély található óriási kristálycsillárral. Mondtam is a kollégámnak, Ashishnak és a feleségének (a nevekkel – mint gondolom észrevettétek – még sajnos hadilábon állok és bár az egész napot együtt töltöttük, szégyenszemre fogalmam sincsen már, hogy hivják a feleségét és a kislányát…), hogy nekünk is van ám ilyenünk otthon, csak azt bazilikának, vagy székesegyháznak hivják:)) Kérdeztem a kollégamat, hogy ezt az állam fizette, mondta, hogy ááááh, dehogyis. Minden a hivők adományából épült és mivel irtózatosan sokan vannak, jó sok adomány összegyűlik évről évre.
Ja, és persze az összes helyen cipő nélkül, mezitláb szabad csak járkálni, mert a cipőt, papucsot le kell adni a bejáratnál. Ez egyébként kellemes; mindig is szerettem mezitláb járkálni (pl mezitláb vezetek hosszú távon télen-nyáron otthon), de most hogy felforrósodik a talaj, időnként kapkodni kellett a lábunkat, hogy le ne égjen:)) Emlékszem, gyerekkoromban a Tisza-parton, Gergelyiugornyánál forrósodott fel ennyire a homok és mindig szaladtunk, hogy a Tiszában lehűtsük a talpunkat:) Furcsa párhuzam, nem igaz?
A szentély boltjában végre találtam arjúvédikus termékeket, mindenféle vietnámi balzsamot, teát, vitaminokat. Egyenlőre nem vásároltam semmit sem, de legalább tudom, hogy hová kell visszajönni, ha kifogyok az otthoni Herbáriás termékekből:))
Egyébként most már kezdem érteni, hogy miért andalognak itt az emberek (nem látsz itt egy rohanó embert sem…): mivel irtózatosan meleg van és magas a páratartalom, az emberek igyekeznek minél kevesebb energia ráforditással eljutni A-ból B-be:)) Eleinte nem értettem, de aztán amikor felvettem az otthoni utazó sebességemet és jó hamar kifulladtam, rájöttem, hogy bizony ebben is alkalmazkodni kell az itteni klimához, különben kitikkadsz elég hamar:) Ez külön jó, mert én otthon szinte soha nem tudtam andalogni; itt meg rá vagyok kényszeritve:)
No, akkor pár szót Bollywood-ról (aki esetleg nem tudná, az indiai filmipar az elmúlt kb 15 évben olyan méreteket öltött, mind gazdasági, mind felhajtás szempontjából, mint Hollywood). Itt a bollywoodi szinészek a legnagyobb sztárok. Minden lépésükről beszámol a média és kb az utolsó kézfogásról is tudunk… Még nem sikerült megnézni egy jó kis bollywoodi filmet, mert a legtöbbhöz nincsen angol felirat a mozikban, de ami késik, az nem múlik. Valószinűleg a nyelvi nehézségek ellenére tökéletesen tudnám követni a cselekmény fonalát (huuuh, de gonosz vagyok:)) Bár azért időnként erős kritikákat lehet olvasni az újságban, hogy mennyire lemonáde az egész, de hát, ez a többséget rohadtul nem érdekli, mert többen nézik meg a hazait, mint a külföldi filmeket ennek ellenére is:)))) Ez India:) Bollywood egyébként Mumbai-ban van, ami a nyugati partvidéken található és India legdrágább, de legnyugatiasabb városa. Szeretnék oda – is – elnézni valamikor:)
A filmekre visszatérve, ezek inkább zenés-táncos filmek. A filmek zenéje kb ugyanolyan hires tud lenni, mint a film: lépten-nyomon játszák a különböző zene csatornákon. Komoly koreográfia készül minden kliphez és picit szakmai szemmel nézve egyáltalán nem könnyű mozgás sorokat tesznek bele… Ime a legujabb darab: https://www.youtube.com/watch?v=2kWLyInyjOE és ez is ari: https://www.youtube.com/watch?v=QggsVF0DvDU Jövő héten érkezik a mozikba a Chennai express c. film. A cselekmény többnyire romantikus vonulattal van megfűszerezve, ha nem az egész film tiszta csöpögős:) Képzeljétek el, hogy a másik kollégám a kisfiát szokta hordani szombatonként tánciskolába, ahol a bollywoodi koreográfiát oktatják a gyermekeknek:) Otthon néptánc, max versenytánc, itt meg bollywoodi tánc:) Vicces. Kértem, hogy csináljon már egyszer egy rövid videot, ahogyan a kisfia táncol, de még eddig nem hozta be.
Visszatérve a szombatomra, az Akshardham után a kislány kisirta, hogy Ő bizony úszni akar, ezért nálam átöltöztünk és lementünk a medencéhez (a szállodának van egy kis medencéje, ahol én is úszni szoktam). Látjátok milyen cuki a kislány a fürdőruhájában:) Egyébként itt a nők ilyen fürdőrucit hordanak, ezért elég feltűnő vagyok a kétrészes (!) úszódresszemben, és még nem is látták a bikinimet (nem is fogják, úgy érzem), ha-ha… Szóval lementünk, de sajnos pont nem volt még nyitva, ezért Ashishék szépen elmentek pihenni, mi meg 1 órahosszat tévéztünk (mesék hindiül… szerintetek? Majdnem elaludtam:))). Miután letelt az 1 óra és kinyitott a medence, kb 1,5 órát pancsikoltunk. A kislány meglehetősen tart a viztől, bár az iskolában van úszóóra, ezért próbáltam óvatosan mutogatni neki pár dolgot, pl hogyan dugjuk a fejünket a vizbe, hogyan tempózunk a lábunkkal, stb. Cuki volt. Mivel mindenhol feltűnő vagyok a fehér szinemmel, szőke hajammal, az utolsó fél órában 2 kislány hozzánk csapódott és szabályosan vallattak, hogy akkor én most honnan jöttem, mit csinálok, hol lakom, hanyadik emeleten, a kislánynak én kije vagyok, van-e családom, férjnél vagyok-e (ezt minden taxi sofőr megkérdezte eddig és egyedül ma találkoztam olyannal, aki még nem házasodott meg…), hol dolgozom, stb. Otthon is akadnak ilyen kis ügybuzgó gyerekek, de ez a két kis csoki kislány túltette mindenen:) Látszódott, hogy nyeregben vannak, mert ugye itt laknak a “lakótelepen” és minden nap 5-6 között lent lógnak a medencében:)) Ja, és mindez cuki angolul:)) hááát, édesek voltak tényleg! A szülők kb 6-kor értek oda a kislányért, én meg kifulladva kifeküdtem a lakásban és nem csináltam túl sok mindent ezután.
Ma, vasárnap aztán nyakamba vettem a várost, és ezúttal Ó-Delhinek egy pici, de annál fajsúlyosabb részét céloztam meg. Meg akartam nézni a Vörös Erődöt, de olyan sor cikázott a bejáratnál és olyan “isteni” idő volt, hogy úgy döntöttem, hogy inkább visszajövök és máskor nézem meg:)) Viszont bejutottam India főmecsetjébe, a Jama Masjid-ba. Képek csatolva. Gyönyörű ez is és szerencsére nem voltak sokan. Ami érdekes, hogy alig látok túristát… Szinte csak indiaiak látogatják és Ők heverésznek az árnyékban:) és Ők fényképeztek engem leplezetlenül. Sokszor elcsipem egyébként az emberek szemében, hogy aha, akkor igy néz ki egy fehér nő. Főleg az idősebben bámulnak meg, de nagyon…, és mondom, fényképeznek, mint egy látványosságot:)) Igyekszem nem észrevenni…. Kezdem érteni a kezdő celebek miért panaszkodnak és miért frusztráltak az elején… Meglehetősen idegesitő, amikor minden lépésedet figyelik és minden porcikádat megbámulják leplezetlenül:))) Na, de ez van; ennél nagyobb bajom ne is legyen:))
A mecset nem fiatal, a 17. Században épült és anyaga márvánnyal és sárgarézzel berakott vörös homokkő. Mindegyik alapanyag megtalálható Indiában.
Ja, azt nem is mondtam, hogy mivel ez a kerület elég szűk utcákból áll, ezért a kocsit ildomos letenni, és un állami üzemeltetésű riksát igénybevenni. Háááát, ijesztő volt, mert bizony ezeknek a járműveknek nincsen lengéscsilapitója, az utak meg tele vannak kátyúval. Néhányszor bizony a sofőrnek (mármint a taxi sofőrömnek, aki mellettem ült, mert elkisért) kellett megfognia, hogy ki ne essek a kocsiból, hi-hi. Szóval életemben először riksáztam:)) Meg lehet szokni, de először tényleg ijesztő, főleg, mert pár centire manővereznek el a kocsiktól, gyalogosoktól, a másik riksától, busztól, stb. Volt egy kis sikongatás, amikor azt hittem, hogy ütközünk, de aztán mindig el tudtunk siklani a többi jármű mellett valahogyan…
A mecset után megint meglátogattam egy szikh szentélyt (Sisganj Gurdwara), ami egyszerűen gyönyörű volt, csak sajnos ott sem lehetett fényképezni.
Ez a környék a bazárjairól hires, csak sajnos nem tudtam, hogy bizony vasárnap nincsenek nyitva, ezért nem tudtam bazározni egy jót:) Mindegy, majd visszajövök, meg hát igy legalább nem volt tömeg és viszonylag könnyen bejártam a környék nevezetességeit. Nagyon szeretnék már olyan piacot látni, ahol megszaglászhatom, megfogdoshatom a különböző fűszereket (a sok-sok féle chillit, kurkumat, szegfűszeget, borsot, stb).
Még egyről szeretnék ma irni: itt az emberek bizony simán dudolgatnak, énekelgetnek az utcán, munkahelyen, mindenhol:) Mikor először meghallottam, hogy elkezdenek dudolni a kollégák a számitógép előtt, vagy a női mosdóban, akkor lemerevedtem egy pillanatra, és csak bambultam bambán, de most már igazából kezdem megszokni és csak mosolygok a bajszom alatt, hogy ez bizony India:)))
Oh, el is feledem megemliteni, hogy pénteken este vendégül láttam a kollégákat a lakásban:) Mint látjátok, jól sikerült.
Ennyi mára; legyetek jók és élvezzétek a fincsi nyári napocskát!
Pussz
z
