India

Sziasztok!

Arról meséltem már, hogy a szálloda, ahol lakom, 2-3 hónapos váltásokban szállásol el tanulókat mindenféle, számomra egzotikus országból? Igy történhetett meg az, hogy ezen a hétvégén pl két azerbajdzsáni és két litvánnal voltam várost nézni, piacozni:) Ők egyébként felnőtt emberek, akiknek otthon van rendes munkájuk, csak az ottani indiai nagykövetségek áldásos munkájának köszönhetően ösztöndijhoz jutottak aminek keretében 2-3 hónapot töltenek el Indiában angolt és számitástechnikát tanulni. Vannak itt még Tádzsikisztánból, Afganisztánból, Vietnámból, Kubából (!!!!), Indonéziából, Libiából, ill mindenféle afrikai országból (tegnap reggel egy elefántcsontparti ürgével reggeliztem, ma pedig egy kameruni fickóval ebédeltem). A korosztály 21-50 között szóródik... Érdekes egyveleg:)

KÉPEK

Ennek örömére most már szerencsére nem kell egyedül járkálnom a delhi forgatagban:)

A piacokon egyébként kötelező az alkudozás. Először furcsa volt nekem, mert olyan agressziv megnyilvánulásnak tartottam, de most már egészen belejöttem. Nagyon pofátlannak kell lenni, mert különben eladják neked a portékát 3-4 szeres áron, ami még mindig nem túl drága egyébként, na, de a presztizs, hogy ha valamit sikerült igazán olcsón megszerezni, az nem semmi. A kollégáim ugyanis állandóan kérdezgetik, hogy vettem-e valamit hétvégén, és a következő kérdésük, hogy mennyiért:) A kereskedők egyébként mindig halálra sajnáltatják magukat, hogy ne csináljam már, amikor egy nagyon durván alacsony árat mondok, mert én vagyok az első vevőjük aznap (délelőtt 11-kor..., de egyébként tényleg elég későn nyitnak itt a boltok), és nem hozok neki szerencsét, ha nem kedvező az első ügylete:) A másik taktika, amikor be akarják magyarázni az emberbe, hogy ez bizony tiszta selyem. A tegnapi nap poénja az volt, amikor egy sima kis bőrcipőre azt találta mondani, hogy tevebőrből van, ha-ha:)) Egyébként úgy lehet kicsalogatni a “best price-t” az árusból, hogy ha azt mondod neki, hogy 5-6 darabot is vennél. Erre azért már hajlandó lejjebb vinni az árakat és meg is tartja még akkor is, hogy ha csak pl két darabot veszel. A harmadik taktika, amikor kihasználod az európaiságodat, az én esetemben a szőkeségemet is:)) Néha egy mosoly a kereskedőre, és nem bir ellenállni, hi-hi:)) Ja, és tényleg működik az, hogy ha nem tetszik az ár, akkor flegmán ott hagyod az árust, aki 10 másodpercen belül utánad kiabál, hogy áll az alku:) Vicces, még akkor is, ha legbelül tudja az ember, hogy megszerezheted nagyon alacsonyan is az adott árut, de még igy is van haszna a kereskedőnek jócskán rajta, hiszen annyira alacsony az előállitási költsége itt a termékeknek, hogy ihaj...

A minőségről annyit, hogy ha igazán jó minőséget akarsz, akkor annak bizony ára van. India olcsósága pedig már a múlté sajnos. Közel sem olyan olcsó átlagban itt az élet, mint ahogyan gondoltam. Valamivel olcsóbb, mint otthon, de mondom, nem annyival, mint amit Európában gondolunk Indiáról. Ráadásul pechemre a rúpia őrült száguldásba kezdett lefelé, mert jövőre itt is választások lesznek... Napi téma bent a munkahelyen is a rúpia árfolyama a dollárhoz, euróhoz képest, és tényleg gyengül a közel 3 hónap alatt, amióta én is itt vagyok.

Szóval visszatérve a szállodában megismert mindenféle népekre, igy legalább megtudok ezekről az országokról is valami érdekeset, és persze én is sokat mesélek nekik Magyarországról. A vége mindig az, hogy meg akarják látogatni:))) Mi ez, ha nem ország imázs épités? Majd bekopogtatok otthon a Kormányhivatalba plusz fizetésért, ha-ha:)) Nem, egyébként szivesen csinálom, mert olyan jó látni a szemükben megcsillanó kiváncsiságot. Meglepő, hogy például az egyik vietnámi fickó tökre tudta, hogy milyen nagy hatalom volt a magyar királyság a középkorban...:) Sajnos én Vietnámról az amerikaiak hires akcióján kivül (vietnámi háború:(( ) nem igazán tudok semmit sem... Egy ilyen beszélgetés után mindig megnézem a neten az adott országot és hát, melléolvasom a Külügyminisztérium országokkal kapcsolatos ajánlását (mennyire veszélyes az ország), mert hát ezek a népek aztán nem viccelnek, hanem komolyan invitálják ám az embert az országukba:))) Sajnos a vizumom nem engedélyez több utazást, ezért kénytelen vagyok a fenekemen maradni és Indiát bejárni, de amint meg lesz a másik vizumom, tuttira elmegyek még néhány környező országba.

A hétvégén végre kipróbáltam az indiai metrot is. Hát, sajnos elég nagy tömeg van hétvégén is, de összességében nem volt olyan szörnyű, mint amiket hallottam róla. Mivel vegyesen voltunk nők-férfiak, igy nem tudtuk kipróbálni a csak nőknek szóló kocsit (!!!). Ami nagyon furcsa volt, hogy nem engedik kiszállni a metroból a többi utast, hanem már nyomulnak be ezerrel az ajtókon. Teljesen megdöbbentem, hogy ennyire buták. Itt aztán tudnod kell tolakodni, különben lemaradsz, vagy nem tudsz leülni (erről mi nem is álmodtunk...). A jegy ára nem drága egyáltalán: a többi országhoz hasonlóan kártyát kell venned, amit időről-időre feltöltesz egy általad meghatározott összeggel.

Kb 3 hete készitettem pár képet arról, hogyan történik itt a szúnyogirtás. Hát, ez is vicces. Először csak arra lettem figyelmes, hogy irtó furcsa zaj szüremlik be kivülről. Kinéztem az ablakon, és akkor láttam, hogy egy ilyen szekérszerűséget húzgálnak körbe-körbe, amiből ömlik a füst. Most van ugyanis a leginkább “szúnyogos” időszak és itt nagyon kell vigyázni a malaria és a trópusi náthaláz (dengue) veszély miatt. A hotelszobámban éjjel-nappal be van kapcsolva a konektorba helyezhető szúnyogriasztó és nincs is szúnyog:) Viszont ha esti programot tervezünk, akkor kötelező tartozék a szúnyogriasztó, különben megesznek a szúnyogok. Azt tapasztaltam, hogy itt sokkal éhesebben harapnak az emberbe, mint otthon...

Kb 2 hete voltam az egyik magyar ismerősömmel Gurgaonban a Kingdom of Dreams nevű helyen, ami arról hires, hogy India minden régiójából mutat be termékeket boltonként, ill ételeket éttermenként. Valamint egész évben előadások láthatóak Indiáról. Leginkább zenés-táncos (hát, mi más Bollywood után szabadon:))), bár amire mi ültünk be, az azért prózai részeket is tartalmazott hindiül, ám nem volt nehéz következtetni a szöveg értelmére:)))

Ma készitettem pár képet a metron is, ill shopingolás közben is a többiekről (van azért rólam is:).

Ha minden igaz, akkor elkisérhetem őket a Taj Mahal-hoz, ill Jaipurba is, mert a szervezet, aki elhozta őket Indiába szervez nekik egy 3 napos kirándulást. Már nagyon várom, mert oda még nem sikerült eljutnom, és hát mi a leghiresebb manapság Indiáról, ha nem a Taj Mahal:)))

A héten ünnepelték, leginkább Mumbaiban (régi nevén Bombay) és egész Nyugat-Indiában a Ganesha ünnepét (két kép a fényképek között), ami ez évben hétfőre esett. Ez az egyik leghiresebb hindi istenség, méghozzá az elefántfejű embertestű (biztosan láttatok már róla képet). Ez az isten a vállalkozások, meg úgy egyáltalán az újrakezdes intensége. Csatolok egy – angol nyelvű – anyagot (5 perc):

http://www.sanatansociety.org/hindu_gods_and_goddesses/ganesha.htm#.UjWlzj_YTvA

 Az időjárás egyébként még borzasztóan meleg: 35 fok és magas páratartalom. Már kb 3 hete meg kellett volna érkeznie a hűvös időnek (30 fok)... Emiatt a nappali program legtöbbször azért is rövidül le pár órára, mert annyira nagyon meleg van, hogy a végén már csak kókadozunk. Teljesen lefárasztja az embert.

Kérdeztétek többen is, hogy azóta voltam-e rosszul, de örömmel jelentem, hogy a szervezetem úgy tűnik megszokta az indiai kosztot és az ásványvizet is:)) Ja, kb én vagyok az egyetlen, aki szereti az indiai ételt a hotelben, mert mindenki fanyalog, hogy túl fűszeres, meg mit tudom én. Pedig szerintem nagyon finom és nem, még mindig nem hianyzik a paprikás csirke:)) Amúgy sem ettem túl sokszor paprikás csirkéééééét, ha-ha. Ami leginkább hiányik az embereken kivül, az a sétálás szabadon. Na, az baromira hiányzik, mert itt állandóan résen kell lenni... Hát, ha minden igaz, akkor októberben otthon leszek 2 hetet, reszkessetek:).

Addig is puszi!

z