Sziasztok!
Igazából már nem lepődök meg, hogy a berendezkedés a világon mindenhol hasonló módon történik. Értem ez alatt azt, hogy hasonlóan Észak- és Dél-Olaszországhoz, itt Indiában is ugyanaz a különbség tapasztalható. Míg északon világosabbak az emberek bőrszine, addig délen jó sötét; helyenként az afrikai feketéket megközelitő árnyalatú. Ami az észak-indiai barátomnak, Aman-nak is feltűnt, hogy délen sokkal mosolygósabbak az emberek. Lehet, hogy a turizmusnak is köszönhető ez, hiszen Goa-n ebből élnek, de a fincsi, állandó meleg egészen biztos, hogy közrejátszik ebben. Az idővel viszont csehül állnak; legalábbis nyugat-európai és észak-indiai mércével mérve is. Különben nagyon jó volt, hogy Aman velünk tartott, mert egy csomó mindent el tudott magyarázni és volt mérce, hogy ha Ő is kiakadt valamin, akkor az a dolog még egy indiainak is kiakasztó és nem velem van a bajJ Szóval az időgazdálkodásról teljesen más fogalmaik vannak, mert órákig hozták a rendelést, majd pedig a számlát; legalábbis nekünk annak tűnt… Ennek kapcsán rájöttünk, hogy elvégre szabadságon vagyunk és talán le kellene lassulni, meg hát amúgy sem rohanunk sehová sem… Ezek után felváltva nyugtatgattuk a másikat, ha erről valaki mégis elfelejtkezett volna és siettetni akarta őket. Viccesen az volt a mondásunk, hogy na, ja, ez és ez azért történik, mert hát, ez Goa:)
Egyébként én nem sokszor csináltam még olyat, hogy igazából ki sem mozdultunk a szálloda, tengerpart, étterem háromszögéből csak egyszer, amikor elmentünk megnézni Dél-Goa-t, de most valahogy igy alakult és hagytuk magunkat a dolgokkal együtt csurogni és csak ellenni. Ezt a végére nagyon jól tudtuk már művelni és naphosszat szunyáltunk hol a szobában, hol a tengerparton az árnyékban. Mondjuk van annak egy sajátos bája, hogy az embert álomba ringatja az óceán vizének állandó hullámzása:)) Na, jó, nem fájditom a sziveteket, mert otthon meg pustol a hó. Ill ez nem az Arab-tenger sajátossága, mert egy „snassz” (természetesen nem az!) horvát tenger is hasonlót tud művelni az emberrel:) Ebben csak az volt a különleges, hogy Indiában történik velünk és az Arab-tengerben:)
A személyzet egyébként sokkal kedvesebb és segitőkészebb volt, mint északon. Tényleg mindent próbáltak elintézni (pl: biztositótűt kerestek nekünk, stb). Úgy képzeljétek el, hogy mint mindent Indiában, az összes teendőt felosztanak munkafolyamatokra és ezeket különböző emberek végzik el. Ezzel irdatlan mennyiségű emberi munkát foglalkoztatnak, ami tök jó a társadalomnak, de annyira nem hatékony, hogy szinte sikitani szerettünk volna. Szakmai szemmel nézve rengetek tennivaló lenne itt, na, de ezért szeretjük Indiát, mert olyan amilyen, szóval marad az önmegvalósitás a munkahelyen és azon kívül próbálok lavirozni a számomra még mindig érdekes és szokatlan világban. Még mindig nehéz elfogadni, hogy mindenhol kétszer-háromszor annyi alkalmazott van, mint amennyire valójában szükség lenne.
Maga Goa egy cuki, álmos, gyarmati időket idéző hely. Az volt az érzésem, hogy valahol leragadtak az 1800-as években: az épületek, a szűk utcák, a személyzet viselkedése. Teljes időutazás, de komolyan. A portugál hatás pedig még mindig nagyon erősen érződik: sok katolikus templomot láttunk (természetesen sok hindu szentélyt láttunk) és olyan portugálos fűszer lengte körül a helyet, bár én még nem voltam Portugáliában. A szinek itt is dominálnak; majd látjátok a képeken. Aman szerint még tudnak itt portugálul is az emberek, de őszintén én senkit nem hallottam, csak hindiül és a helyi nyelven beszélni, ami egyébként olyan törzsinek tűnik nekem a hindi után. Eddig még csak hallottam róla, de most a saját szememmel is meggyőződtem arról, hogy két indiai is csak az őket összekötő hindiül érti meg egymást, mert amikor a helyi elkezdett a saját nyelvén beszélni, akkor Aman is csak nézettJ Nahát, mi meg a három grácia végképp csak pislogtunk:) Az angolukat ugyanúgy fülelni kell, mert itt is azzal a tipikus indiai akcentussal szólaltatják meg, mint északon.
A szállodához tartozó strandrészt nagyon szépen rendben és tisztán tartották és ingyenesen lehetett használni a nyugágyakat. A személyzet állandóan kinálgatta a szolgáltatásait: masszázs, pedikűr, manikűr. Aman-t egyszer megmaszirozták (fejmasszázs) és elég profinak tűnt. Az asszonyok oda-odaültek az ágyunk szélére és szóba elegyedtek velünk. Volt, aki már 15 éve ott dolgozik a goai tengerparton.
Az árak meglepően barátiak voltak, tehát nem a turisták lehúzása a cél. Hát, és jönnek is a világ minden tájáról, de ami nagyon meglepett minket, hogy oroszokból volt a legtöbb… Annyian jönnek, hogy az angol, hindi menü mellett oroszt is lehetett találni; sőt, elég sok helyen láttunk orosz hirdetést. Sajnos minket is lépten-nyomon orosznak néztek – még az oroszok is… -, ami egy idő után picit unalmas volt, de hát fehér-fehér ember között nincs olyan nagy különbség a szemükben (az oroszokat pedig nem értem, bár Oroszország is óriási ország, ahol mindenféle ember él). Ja, és a helyiek idomulva a kereslethez, megtanultak oroszul. Vicces volt hallani a kicsi indiait oroszul beszélni. Ennél már csak az volt kacagnivaló, amikor Olaszországban a kinait hallottuk olaszul beszélniJ))
A tenger egyébként tiszta volt, kavics és növénymentes (cápa sem volt jelentem) és nagyon fincsi meleg. Az úszás szerelmesei viszont nem igazán tudnak hódolni ennek a sportnak itt, napközben legalábbis. Úgy alakult, hogy az utolsó reggel tudtunk lemenni viszonylag korán a tengerhez és akkor tudtam egy jót úszni:)
Egyébként mindenféle vizi sportot lehet itt művelni: búvárkodás, motorcsónak után húzzák az ejtőernyőt (nem tudom a nevét), banánozás, jet-ski, stb.
Az indiaiak egyébként még most ismerkednek ezzel a tengerparti nyaralás dologgal, mert itt normális esetben nem szokás a parton dögleni, pláne nem fürdőruhában. Hát, és nem is csinálják itt, hanem nyakik felöltözve (férfiak: farmer, hosszú ujjú ing, zárt cipő, bár láttunk egy párt, ahol a férfi zakóban volt. Nők: hosszú nadrág, hosszú ujjú felső) sétálnak a parton a rekkenő hőségben is. Szóval három csoportra lehet osztani az itt előforduló indiai turistákat. Az egyik csoport a családosok: nagy család (nagyszülőstül, nagybácsistól utaznak ide), ill a fiatal házasok (gyerekkel, de leginkább anélkül) a harmadik pedig a férfiak csoportja (idősebben, fiatalabbak). Ez utóbbi elég vicces volt, mert kiszabadulva a családi kötelékből elengedték fülüket-farkukat. Láttunk meglett férfiakat fetrengeni a homokban becsiccsentve, majd őrülten szaladni a tengerbe lemosni magukat. Tisztára, mint a tizenévesek… A nagycsaládosok reggel és 4-5 után merészkedtek elő az árnyékból, klasszikus indiai ruhában – nyakik – felöltözve. A déli családok azért lejöttek a tengerpartra az árnyékba és jókat ettek-ittak, de családi nagy fürdőzés ott sem, volt, hiszen ahhoz le kell ugye vetkőzni.
A fiatal házasok már azért időnként felvettek nyugati ruhákat (férfiak rövidnadrág, póló, vagy anélkül, nők kis ruhácskát is és akár rövidnadrágot). Rajtuk is azt láttam, hogy a családtól távol már merészebben viselkedtek egymással és elcsattant ez-az; főleg este.
A férfiak csoportja pedig keményen legeltette a szemét a nyugati turistákon, rajtunk, fel-alákorzórva a több kilométeres tengerparton. Végül is érthető, mert egy indiai nő soha nem feküdne ki (csak a nagyon haladó felfogásúak és csak nem indiai tengerparton, vagy privát beach-en) fürdőruhában (gyakorlatilag meztelenül) a tengerpartra. Szóval jól megbámultak minket is, de szerencsére nem voltak tolakodóak egyáltalán… Ja, és fényképeztek minket; direktben, vagy csak, mint háttér.
Fürödni inkább a nyugati turisták fürödtek, ill az indiai férfiak, vagy nagy ritkán az indiai anyák is a parton a gyermekükkel. Különben értem én ezt, hiszen még feketébbek lennének, ha kifeküdnének a napra. Nekik a nap pusztán a D vitamint jelenti és nem a számunkra oly sokat jelentő, kakaó barna szint adó bolygót, amiért képesek vagyunk több ezer kilométert is utazni, hogy pár napig élvezhessük felhőtlenül… Érdekes, nem? Gondolom, hasonló lehet Afrikában is a helyzet…
Hát, ez volt a tapasztalatom Goa-val kapcsolatosan. Mindenkinek ajánlom, de Goa ugyanúgy része Indiának, tehát ne várjunk Seychelle- szigeteket… Ez India és véleményem szerint az is marad még egy jó darabig szerencsére:)
A képek önmagukért beszélnek. Hát, hol találsz még olyan tengerpartot, ahol a tehenek szabadon „randalirozhatnak” a nyugágyak között? Szemtanúja voltunk egy jelenetnek, amikor is egy éhesnek tűnő tehénke valósággal kikövetelte az orosz turistától a görögdinnye felét legalább, mert megneszelte, hogy épp megszegtek egyetJ És még milyen erőszakosan követelte a jussát, ha-ha. Tényleg vicces volt látni, ahogy meg van veszve az ételért:)
Legyen ez a végszó. Jó szórakozást a képekhez!
Legközelebb beszámolok az otthoni tapasztalatokról, ill a Taj Mahal-ról azért mondanék pár szót.
Puszi
z
