Sziasztok!
El sem hiszem, de eltelt egy hónap!!!!! Megnyugtatok mindenkit, hogy itt is nagyon gyorsan telnek a napok, nem csak otthon:)))
A hét érdekesen telt, mert megint bekaptam egy, a múltkorinál komolyabb hányásos-hasmenéses dolgot. Valószinű, az x csillagos hotel után túl nagy volt a kontraszt és a higiéniai fokozatbeli különbség a mostani szállásomon Ghaziabadban… Elég vacakul voltam, mert jött ki belőle minden; még a víz is… Pénteken aztán lementem a céges orvoshoz, ahol a nővérke felirt valami csodaport (állitólag dehidratáló porocska). Aznap este még nem, de szombatra már kutyabajom sem volt; farkaséhesen vetettem rá magam az ételre, mert előtte három napig semmit sem ettem szinte. Ennek köszönhetően a három hét alatt sikeresen feltornázott kilók úgy lepottyantak rólam, hogy átmentem egy picit etióp kisgyerekbe… (aki ismer, tudja, hogy ha huzamosabb időt vagyok külföldön, akkor mindig felszedek pár kilót, ami itt is derekasan elkezdődött egészen a fentebb, remélhetőleg diszkréten leirt esemény bekövetkeztéig.) Pénteken eléggé alvajárósan viselkedtem – és néztem is ki; a kollégák haza akartak már küldeni… Első lépcsőfok az aklimatizálódáshoz megtörtént:))))
Megünnepelvén a felgyógyulásomat (vagy inkább orvosolván a mehetnékemet…J) vasárnap „nyakamba vettem a várost” (=Delhit) és megnéztem pár helyet Dél-, és Kelet-Delhiben. Feltettem egy csomó képet KÉPEK (felhivom a figyelmeteket a szinekre!!!! Elképesztő! Már bánom, hogy nem iratkoztam be otthon egy fotósuliba, hogy még jobbat hozzak ki a látványból…), készitsetek be enni-, és innivalót, mert kb 200 kép vár rátok;).
Na, akkor kezdjük;)
Elöszőr a kollégám kislányát látjátok. Édes, cuki pofa. Szombaton találkoztam velük és nagyon nagy izgalomban volt, hogy egy fehér hölgy kezét foghatta:) Gyönyörűen beszél angolul (természetesen, ahogy azt egy közel 7 éves kislánytól elvárhatjuk), mert mint kiderült Indiában az összes tantárgyat (kivéve természetesen a hindit) angolul tanulják (Ashishék gyerekkorában ez az arány 50% volt…)!!! Durva, nem? A kislány simán leiskolázott, amikor a nagynéni-nagybácsi kapcsolatrendszerről beszélgettünk (magyarul is alig tudom ezeket, nemhogy angolul…). Kicsit elgondolkoztam…;)))) Jövő héten átjönnek hozzám, mert nálam van úszómedence és megkértek, hogy picit foglalkozzak már a kislánnyal (jaj, nem tudom még a nevét, bocsi…) és tanitgassam úszni. Öööööh, én, aki tökre magától tanult meg gyorsúszni, hátúszni, ennek megfelelően gondolhatjátok milyen technikám van… Na, mindegy. Valószinűleg nem harapják le a fejemet, ha nem tanul meg 4 hét alatt úszni, ha-ha.
Dosa: az egyik közkedvelt dél-indiai étel. Ezzel szokták a külföldiek beszoktatását kezdeni, mert kevésbé fűszeres, mint az észak-indiai ételek (erről talán már szóltam pár szót korábban). Nekem továbbra is az első számú kedvencem. A képen a lapos krumplival van töltve, a henger alakú pedig üres. Mellette paradicsomos, zöldséges szósz és a dél-indiai ételek mellől soha nem hiányzó kókuszszósz.
Pan: étkezés utáni édesség, ami csupa növényi eredetű dolgot tartalmaz (utána kell még néznem, de menta tuttira van benne) és mindez egy növényi levélbe van becsomagolva, átszúrva fogpiszkálóval. Fincsike.
A következő két képre nézve még mindig elfog a nevetés. Ma, vasárnap reggel készülődöm, és ahogy kinézek az ablakom, látom, hogy a képen látható rendben sorakoznak az őrök (azt még nem meséltem, hogy beköltözésem másnapján, azaz pontosan egy hete, nagy lelkesen nekivágtam a parknak, hogy ha más nem, legalább körbesétálom. Hát, nem jutottam túl sokáig, mert rögtön a bejáratánál fegyveres őrök állitottak meg, mondván (vagy inkább mutatván), hogy én oda bizony nem mehetek be. Néztem rájuk bambán, hogy ez most valami vicc, vagy lemaradtam valamiről, de nem nagyon ellenkeztem, mert azért az a puska a vállukon nekem elég elrettentésül szolgált. Kiderült, hogy bizony ezt a parkot én csak az ablakomból élvezhetem, és bizony be nem tehetem a lábamat (amig mondjuk meg nem ismerkedem valakivel az ott lakók közül, aminek valljuk be, zéróhoz konvergál az esélye…), mert oda csak a parkhoz tartozó (=karbantartását fizető) lakók tehetik meg. Paff, néztem bután a recepciósra, amikor ezt közölte velem. Na, mit szóltok? Tisztára be vagyok sózva, hogyan sétálhatnék mégis egy nagyot a picike (számomra picike) parkban, vagyis hogyan járjak túl a fegyveres őrökön…? Ha valakinek van ötlete, ossza meg, mert tényleg borzasztó, hogy csak a látvány jut és nem léphetek a füvére…) és elmélyülten hallgatják az eligazitást. Hmm, gondoltam, a szokásos havi megbeszélés, de aztán amikor megint kinéztem, akkor az a látvány fogadott, hogy látszólag céltalanul locsolnak… Később sem tudtam meg, hogy mi volt ez, csak gondolom, hogy a lakók hőségérzetét akarták csökkenteni ezzel, de komolyan olyan készülődést vágtak, hogy csak na:))) Hiába, a parkot szépen rendben kell tartani és ebbe a locsolás is benne van bizony:)
Következő kupac az Útban Delhibe csoport, amit szerintem nem kell túlmagyarázni. Kedvencem a motort egyszerre négyen megülő család. Elképesztő!! Nem csinálnak belőle túl sok problémát; és mindez a Delhibe vezető gyorsforgalmiszerűségen (ahol elvileg 3+1 sáv helyett simán 5 sávban közlekednek, de ennek ellenére nem sok baleset van szerencsére… Hát, ez India:) ).
Sofőröm kabalájáról néhány szót: a kutyuska mellett Titanic tartásban egy repülő Krishna, vagy micsoda:))) Zabálnivalóóóóóók, de tényleg:))) Én is beszerzek egy ilyet; sőt ajándékba is viszek, ha-ha. Jaj, még most is nevetek itt magamban. Annyira, de annyira cukik.
India gate-ről újabb pár kép. Erről biztosan lesz még kép a jövőben is, mert ez az egyik központja Delhinek (kb minden út az India gate-hez vezet Delhiben:)).
Delhi utcaképek: picit azért más, mint Noida vagy Ghaziabat, ahol jelenleg lakom.
Na, és akkor elérkeztünk a gyönyörűséghez, a Lodi-kerthez. Egyszerűen ez a hely maga a paradicsom: az illatok, az állatok hangja (Nórcika, igen, itt is ordibálnak a madarak, de még hogyan, úristen….!), a buja növényzet, a nedves föld puhasága… Valami ilyesmi lehet az őserdőben is. Elképesztő! És a szinek! Gyönyörű zöld minden; remélem, azért látszódnak a képeken… Ezt a helyet nagyon fogom szeretni. Valahogy ösztönösen éreztem, hogy ilyen gyönyörű lesz (különben lehet, hogy csak az én szememben szép, mert „park elvonási tünetem” van ám…).
Rengetek a mókuska, (tisztára Central Park…), de itt – látjátok – egészen másként néznek ki, mint nyugatabbra:) (Vajon Ausztráliában még csikosabbak és kisebbek?) Tele van siremlékekkel, régi mecsettel, de ez egyáltalán nem rettenti el a szerelmeseket, hogy itt találkozzanak.
Itt megállnék egy pillanatra, mert elérkeztünk egy Indiában nagyon fontos témához: a házasságkötéshez. Itt ez komoly, kardinális döntés a családfő részéről, hogy kihez adja a lányát és milyen feleséget keressen a fiának. A héten volt pl Delhiben a menyasszonyi kiállitás (valami ilyesmi otthon is a neve…), de itt a helyi újságok oldalakat szentelnek minden nap a kiállitás alatt az előző nap bemutatott legszebb modellekről (ja, mármint a menyasszonyi ruháról, ékszerekről beszélek, bocsi). Ill a hétvégi újságban (jelenleg a Daily News kapom) külön melléklete van a házasságközvetitő ügynökségek hirdetésének… Persze még mindig a tervezett házasságok vannak többségben (kollégáim körében 99%-ban tervezett házasságban élnek), de egyre többen kötnek szerelemből házasságot. Amig viszont nem találja meg a kereslet a kinálatot (mármint a lányos szülő a fiús szülőt…), addig megy az együttjárás (legalábbis a városokban mindenképpen. Vidéken sokkal konzervativabbak és ott tényleg az esküvő előtt párszor látják csak egymást a leendő házastársak…). Na, én ennek voltam szemtanúja ma délután:) Nyüzsögtek és szinte kizárólag velük volt tele a park:))
A képek önmagukért beszélnek szerintem. Gyönyörű és viszonylag rendben is van, mert gondozzák és éjszakára zárják.
Az épületekről csak annyit, hogy legtöbb az 1400-1500-as években épült, tehát irtózatosan régen. Ahhoz képest elég épen megmaradtak. A stilusról pár szót (a teljesség igénye nélkül természetesen): keveredik a hindi (lótuszvirág) és arab stilus, de a szöveg mégis arabul van. A söröskorsó szerintem nagyon cuki, nem?
Következő kupac a Safdarjang: ez is egy siremlék és szerintem gyönyörű:) A képeken látszódik, hogy amikor sütött a napocska, akkor forrt a levegő (sokan pihegtek az árnyékban). Itt már azért elég sok turista volt, igy meg tudtam kérni őket, hogy készitsenek pár képet rólam is:) Döbbenet egyébként, hogy ilyen gyönyörűséget faragtak ki. Mennyi munka lehetett ez te jó ég? A kupolákért külön odavagyok (ez egyébként még Rómában alakult ki, mert ott olyan hatalmas kupolák voltak, hogy épitészeti csoda is egyébként a létezésük…), ezért elég sok kupolás képet láttok majd;) Ennek a parkja is nagyon szépen rendben volt és hát, gyönyörű zöld volt minden. Hiába, ez a monszun nem is olyan rossz dolog:)
Innen átkocsiztunk a következő látványossághoz, de azért közben készitettem néhány képet egy piros szakállú és piros körömlakkú riksasofőrről…:) Durván nyomják itt a férfiak is: karkötő, köves gyűrű, haj-, és mint látjuk szakállfestés. Szokatlan volt eleinte, de már kezdem megszokni.
A következő állomás a Humayun siremlék volt. Na, ez tényleg gyönyörű. Hajaz a Taj Mahalra egyébként. Faragott, hindi és arab elemekkel tarkitott épületek, buja zöld környezetbe csomagolva… A képek önmagukért beszélnek. Itt meg aztán tényleg sok turista volt. Meg volt a fehér ember adagom erre a hétre is:)))))
Külön szót érdemel a pár centi széles csatornarendszer, ami behálózza az egész parkot. A vize a Yamuna (Delhi folyója) folyóból érkezik.
A fenti kis séta (kocsikázás) kb 3,5 órás kirándulás eredménye:) Nem igazán fáradtam el, inkább a meleg, párás idő szivott ki. Most már picit jobban értem, hogy miért vánszorognak itt az emberek; legalábbis eddig kivülről igy láttam. Itt aztán nem lehet rohanni!
Amint látjátok, nem unatkozom, de hogy Ti se aludjatok el az irás felénél, most inkább abbahagyom:))
puszi
z
