Sziasztok!
Nem tűntem ám el, csak picit felgyorsultak az események:)
Az történt ugyanis, hogy mivel a kollégákkal mégsem mentünk Goa-ra (remélem, megszervezik előbb-utóbb…), és mivel minden héten augusztusban volt 1-1 munkaszüneti nap, igy gondoltam egyet és részben magán-, részben üzleti célból 4 nappal indulás előtt lefoglaltam a repülöjegyet/szállást Szingapúrba! Huh, és nagyon nem bántam meg!
Egyrészt picit jó volt kiszabadulni Indiából, mert azért van pár dolog, ami hiányzik ám, ill természetesen mindig szerettem új országokat felfedezni. Szerencsém is volt, mert az egyik barátnőm előttem pár héttel látogatta meg Szingapúrt, ill a szingapúri kolléganőm tök rendes volt és nagyon sokat kisérgetett a pár nap alatt.
Annyira tetszett egyébként ez a miniállam (a területe kb 40km*40km, lakosainak száma kb 3,5 millió fő (a világ egyik legsűrűbben lakott országa), de a sok bevándorlóval együtt kb 5 millió ember él a városállamban. Lakosainak 70-80%-a kinai származású, kb 5%-a indiai (tamil, ami azért érdekes, mert nem hindiül beszélnek, hanem tamilul, ami egy teljesen különböző nyelv…), valamint sok maláj bevándorló is él itt. Sőt mint megtudtam, sok maláj ingázik Malájzia és Szingapúr között az általam is, a repülőgépről lefényképezett hidon keresztül). Szóval annyira tetszett, hogy az eredetileg tervezett 4 nap helyet végülis 6 napot töltöttem itt, amiből egy nap a szingapúri irodánk volt, tehát munkával telt.
Hát, lehet, hogy India után volt nagy csak a kontraszt, de megmerem kockáztatni, hogy a nyugat-európai országoknál is fejlettebb országba vetett el a sors. Itt aztán van minden, mi szem-szájnak ingere:) Ami nekem elsősorban tetszett, az a környezettudatosság: napenergia mindenhol, tisztaság (nincs köpködés, pedig tudjuk, hogy a nagy szomszédnál, ahonnan a lakosság nagyobbik része származik, ezt a szokást előszeretettel gyakorolják, és bár mindent megtett a hatóság, hogy az Olimpia idején nem gusztustalankodjanak a lakosok, de ahogy hallom, minden visszatért a régi kerékvágásba ott az Olimpia után…), rengeteg park, átgondolt várostervezés (mondjuk azt picit veszélyesnek tartom, hogy az ország területének 20%-a a tengertől elvett területből származik, és további „rablást” terveznek a közeli jövőben… Szerintem amit a természettől elvesz az ember, azt a természet előbb-utóbb kamatostul visszaveszi, de ez csak az én magánvéleményem… Mindenesetre a végeredmény tényleg csodálatos és megigértem magamnak és a kollégámnak is, hogy mindenképpen visszatérek Szingapúrba!).
Oly annyira nem birok elszakadni Indiától, hogy sikerült „véletlenül” pont az indiai negyed kellős közepén (az első pár kép a szállodai szobából a kilátás) szállást foglalni (egyébként irtózatosan drága a szállás Szingapúrban, igy tulajdonképpen nincs mit ezen csodálkozni…), ezért minden reggel indai reggelit ettem és a szállodában nem sok fehér emberrel találkoztam, de ez nem igazán zavart, mert kb délelőtt 10 órától este 10-ig jártuk a várost:)).
Az első este elvitt egy ötcsillagos szálloda éttermébe, mert szerintem biztosan úgy volt vele, hogy szükségem van egy kis átmenetre az európai étel és a szingapúri étel között. Ha-ha, akkor még nem tudta, hogy kb mindenevő vagyok és az egyik kedvenc ételeim egyike a tengeri herkentyűk:)) Minden nap halat, rákot, polipot, meg isten tudja mit ettem, juhééééj! Picit jó is volt különben visszatérni az indiai vegetáriánus étrendre a kirándulás után:)
Mivel első körben csak pár napot terveztem, ezért csak egy múzeumot látogattunk meg, de legalább még egy ok arra, hogy visszatérjek (ez volt a szlogenünk egyébként a következő napokban, mert itt tényleg annyi látnivaló és szórakozási lehetőség van, hogy hónapokat el lehet tölteni).
Pénteken aztán nyakunkba vettük a várost, részben a fentebb emlitett barátnőm tanácsait követve, részben természetesen az őslakos kolléganőm helyi ismereteire támaszkodva.
Mivel Szingapúr mindig is kulcsfontosságú volt tengeri kapcsolatának, folyójának köszönhetően, kb minden a víz köré épült, ami fontos. Az ország egyébként a brit gyarmatbirodalom központja volt (én ezt nem is tudtam eddig)…, ezért itt is, csak úgy, mint Indiában a britek keze nyoma látszódik. Indiával ellentétben viszont itt inkább büszkék erre, de nyilván azért, mert Indiát tényleg nagyon kiszipolyozták a britek.
Na, itt aztán nem volt mit elvinniük, ugyanis képzeljétek el, hogy a Szingapúrban kapható áruk 99%-a nem szingapúri eredetű egész egyszerűen azért, mert itt nem terem meg semmi sem, mert nincs elég területük… Bár van pl. szingapúri sör, meg szingapúri kenyér, de az alapanyagot a környező országokból importálják (Malájziából, Indonéziából nagyon sok mindent, de természetesen Indiából és Kinából is több dolgot). Ebből kifolyólag nagyon jó kapcsolatot próbálnak ápolni a szomszédos országokkal.
Egyébként nem volt mindig gazdag ország Szingapúr (mert azt nem mondtam, hogy az éves, egy főre jutó GDP kb 4-szer annyi, mint Magyarországnak és picivel kevesebb, mint az EU leggazdagabb országában, Németországban). A 70-es évekig borzasztó szegény országnak számitott, ahol a drog, korrupció és bűnőzés jellemezte az országot. Ám óriási szerencséjükre, egy igen karizmatikus vezető került hatalomra a 70-es években, aki erős kezekkel megregulázta a bűnbandákat, és „kitakaritotta” az országot. Azóta már a fia kormányoz, de ezt a borzasztó erős stabilitást és rendet (gazdasági, politikai, szociális) azóta is meg tudta őrizni az ország. Mondjuk érdekesség, hogy amikor tanulmányoztam a Külügyminisztérium Szingapúrról szóló oldalát, akkor felhivták a figyelmemet, hogy próbáljak meg nem rosszalkodni, mert a gyarmati időből még megmaradt a botozás, mint bűntetési eszköz… Jelentem, megúsztam a botozást:))))
Jogosan kérdezitek – mert én is ezt tettem -, hogy akkor mitől ilyen erős az ország gazdasága: Ázsia egyik, ha nem az egyetlen pénzügyi központjává vált az évek alatt. Itt minden nagyobb nyugati, keleti cég képviselteti magát, és ha pl egy nyugati managert Ázsiába akarnak küldeni, de az adott ország mondjuk nem a legbiztonságosabb, akkor Szingapúr még mindig közelebb van, mint az USA, vagy Nyugat-Európa.
Egyébként rengeteg fehér embert láttam, és nemcsak turistát… Szolgáltatásban, különösen pénzügyi szolgáltatásban nagyon erősek. Nyilván a törvényi szabályozás stabilitása biztonságossá teszi a nagyobb cégeknek a szingapúri iroda megnyitását. Korrupció kb 0% és bűnözés sincsen igazán, mert nagyon szigorú bűntetés jár érte (börtön és pénzbüntetés is).
Ugye milyen egyszerű a megoldás? Ha-ha, mi sajnos ettől fényévekre vagyunk otthon…
Na, de vissza a képekre. Az egyik kedvencem volt a Marina Bay Sands (MBS) Hotel: a három torony tetején egy hajó formájú tető van. Haláli és uralja az egész várost. Ja, és a tetején többek között van egy úszómedence is… Olala, paradicsom nekem:) Most nem mentünk fel, de legközelebb mindenképpen útba ejtjük:) MBS-t minden irányból és minden napszakban fényképeztem, mert annyira nem tudtam betelni vele, ha-ha:)
Voltunk hajókiránduláson, felmentünk a Singapore Flyer-re (London Eye után szabadon, de ez sokkal magasabb és be lehet látni egész Szingapúrt; sőt Malajziát is). A botanikus kerteket nagyon szeretem és ez tényleg a botanikus kertek gyöngyszeme. Valószinűleg azért is tetszett, mert tele volt számomra egzotikus növénnyel, virággal. Az orchidea kert különösen tetszett és elég sok képet készitettem ott).
Ja, ezúttal örülhettek, mert a kolléganőm annyira rácuppant a fényképezőgépemre, hogy kérdés nélkül kattingatta rólam a képeket:) Sőt, még át is kellett neki küldenem a gép paramétereit, mert be fog ruházni egy ugyanilyenbe:)))
Az esti lézershow fantasztikus volt. Minden este 8-kor van és zenei aláfestés is jár hozzá. Picit olyan, mintha minden nap augusztus 20.-a lenne:)))
A Gardens by the Bay fantasztikus hely szintén. Különösen tetszettek azok a számomra Avatar filmes látványhoz hasonló tornyok, amik egyébként napenergiából táplálkoznak esténként (378, 381-es képek). Az is nagyon találó, ahogyan utánozzák az őserdei hangulatot, a párát, a hideget.
Na, de az óriási akvárium az vitt mindent! Az óriási akvárium, ami az utolsó képeken látszódik, bekerült a Guiness rekordok könyvébe is… Fantasztikus volt, ahogy a különböző tipusú halak, fennségesen úsznak a vizben és közben, mi emberek kint szájtátva bámuljuk őket, miközben szól a szintén lassú komolyzene. Sokan leheveredtek a földre és csak bámulták az állatokat. Az egész olyan megnyugtató volt, amire szükség is volt, mert vasárnap nagyon sokan voltak és volt, hogy a kisebb akváriumoknál sorba kellett állni, hogy hozzáférjek; nem is beszélve a fényképek készitéséről…
A következő állomáshely Sentosa szigete volt. Hát, ez is megér egy misét, de tényleg. Több féle szórakoztatópark szolgálja az itt lakók (mert bizony jönnek szép számmal) és a túristák igényeit. Látjátok, hogy még az óvodás csoportokat is elhozzák ide „tanulmányútra”; bár a nagy meleg miatt volt, aki eléggé pihegett és szinte elrévedezett a fáradságtól:)) Cukik voltak és mindenkinek fekete haja vaaaaaan!
Az időjárásról mindenképpen szólnék pár szót. Én még soha nem voltam huzamosabb ideig olyan országban, ahol csak EGY évszak van egész évben! Napokig nem tudtam megemészteni és mindig visszakanyarodtam a beszélgetéseknél erre a témára. Ez ugyanis azt jelenti, hogy az év minden napján napközben 34-36 fok van (május-júniusi hónapokban van a legmelegebb, csak úgy, mint Delhiben. Viszont Delhivel ellentétben, ahol ebben a két hónapban 45 fokok vannak (ez komoly!!!!), itt csak max 36 fok), esténként pedig max 24 fokra hűl le a hőmérséklet. El birjátok ezt képzelni, mert én még most is hitetlenkedve gondolok rá: se télikabát, se téli csizma, se fűtőberendezés a házakban, lakásokban, semmi ilyen nincsen itt!!! Kb. a 3. nap végén realizáltam, hogy bizony itt nincsenek valószinűleg lombhullató fák, igy a gyönyörű őszi szinek is hiányoznak a repertoárból. Természetesen a páratartalom magas, irtó magas, amitől én is időnként eléggé elcsigázottnak néztem ki (és éreztem is magamat…), de mivel mindenhol ezerrel nyomatják a légkondicionálót (ez az egyik hátránya Szingapúrnak, hogy irtózatosan hideg van az épületekben, a metrón, az irodában, stb), igy időnként magához tér az ember:)
A közlekedésről még annyit, hogy nagyon modern és biztonságos a metró és mivel irtózatosan drága az autó (kb 45 ezer EUR-t kell fizetnie az itt lakónak (az autó tipusától függően változik) csak azért, hogy engedélye legyen autó tartására… Az autópark pedig nem idősebb 10 évnél, mert törvény irja elő (!), hogy le kell cserelniük az autót max 10 éves korban… durva, nem?), ezért nagyon sokan metróval járnak (ami nem drága egyébként).
Mivel én csak pár napot voltam itt, ezért a Belgiumban már oly jól bevált hop-on hop-off megoldást választottuk, vagyis a megadott útvonalon közlekedő városnéző buszról (természetesen angol emeletes busz) bárhol leszállhattál, hogy aztán ugyanott, vagy akár egy másik állomáson felszállj és folytasd a városnézést).
Az utolsó attrakció, amit megnéztünk hétfőn este, az az éjszakai szafari. Hmm, ijesztő volt, mert bár kisvonattal bejárhattad a szafari nagy részét, de azért mi elmentünk egy pár sétautvonalra és bizony számomra szokatlan őserdei hangok felborzolták a nem létező szört a hátamon… Volt olyan rész, ahol csak egy vizesárok választott el a vadállattól (hiénák pl). Na, de semmi baj nem történt természetesen és jó volt látni, hogy viszonylag szuper helyük van az állatoknak.
Mit is mondhatnék még Szingapúrról? Ajánlom mindenkinek, mert ez a picike ország csupa meglepetés tud lenni:)
Kiváncsi voltam egyébként magamra is, hogy mit fogok érezni, amikor a teljesen civilizált Szingapúrból visszatérek a nem túl tiszta és káoszban bővelkedő Indiába és legnagyobb meglepetésemre hiányzott!! Lehet, hogy India függő lettem??? A beléptetés az országba hiresen szigorú Indiában, de a határőr a papiromba belenézve (és hallván egy elnyomott ásitást) csak annyit mondott a cuki, hogy menjek és pihenjek egy nagyot! Hát, nem édes?)
No, zajlanak ám az események, de mára ennyi. Legközelebb folytatom!
Puszi
z
