Sziasztok!
Felkészültetek a Diwali hangulatra? Hát, jöjjön!
Sajnos nem kaptam meghivást indiai családhoz, ezért a kollégák beszámolóiból és a fantasztikus kilátást biztositó hotelszobából raktam össze, miről is szól ez az ünnep. Ahogy azt már korábban irtam, ez a fény ünnepe és mivel szeretünk analógokat gyártani a könnyebb megértés végett, gyakorlatilag ez az indiai karácsony:) Szerintem mindent elárulnak a képek, amiket csatoltam...
Ja, és a karácsony mixelik ám az Új Év köszöntésével, már csak azért is, mert Indiában tényleg a Diwali után kezdődik az új év (természetesen, a mindennapokban a Juliánus naptárt használják…). A házakat szerintem a szomszédok egymással versenyezve, szinpompás és villódzó izzókkal diszitik fel. Tisztára karácsonyi hangulat támadt.
Este elmondják az imájukat, majd pedig kezdődik az őrület. Nem viccelek, tényleg elszabadul a pokol este 8 után. A gyerekek, és őszintén a felnőttek is, körmüket lerágva várják a tüzijáték és a robbanócukorkához hasonló, csak sokkal nagyobb zajt csapó, szerintem totálra betiltandó játékok eldobásának kezdetét. Ha egy szóval kellene leirni, akkor borzasztó volt! Nyilván a bérházak között ide-odavágtató zaj is fokozta a csinadatrát, de valami hihetetlen hangzavar kezdődött és tényleg nem lóditok, de hajnal egy órakor még javában folytatódott, csak én akkorra már olyan hulla voltam, hogy zaj ide vagy oda, lefeküdtem aludni, hogy aztán reggel nyolc órakor megint a hangzavarra kelljek. Szóval azt csinálták, hogy kb egyszerre mindenki elkezdett az erkélyekről, lent az udvaron dobálni a tűzijátékokat, meg ezeket a pukkanós izéket (angolul crackers…) ész nélkül. Nem lehetett meglenni a zajban; gyakorlatilag semmit sem tudtam csinálni és lemenni ugye nem volt ildomos, mert még jól alám fűtöttek volna… Tehát több, mint 5 órahosszán át csak süvitettek a petárdák, robbantak a tűzijátékok és ropogtak azok a ropogtatnivalók…
A hang ugye tart, ameddig tart. Na, de az utána maradt füst napokig…! Az valami borzasztó volt. Képzeljétek el, hogy a napot nem láttuk kb 3-4 napig, mert olyan füst lebegett a város felett, hogy nem tudtak a napsugarak áthatolni ezen a füstfelhőn. Pár otthoni ismerőssel beszéltem akkor és ugye panaszkodtam, hogy milyen hűvös van (itteni viszonylathoz képest). Na, ez volt az oka…
Egyébként nem csodálom, hogy egyesek elkezdték szorgalmazni a „zöld Diwalit” (Green Diwali), ahol füstöt nem kibocsátó tűzijátékokat használnak. Egészen biztos vagyok abban, hogy ez alatt a pár nap alatt olyan jó kis adag lerakódás képződött a tüdőmben, hogy elég lesz onnan kitakaritani…
Hát, szóval alig ért véget ez a sokk hatás, amikor kezdődött a másik, ami mondjuk kevésbé fájdalmas, de szintén megnehezitette a mindennapokat. Ez pedig az irdatlan mennyiségű esküvő. Indiában ugyanis a tradicionális esküvő időszak a magyar szokással ellentétben ilyenkor van. Diwali után kb november végéig, ami ugye nem túl hosszú időszak és a népességet tekintve meg különösen nagy koncentráltságot okoz (mármint mennyiségbelit:) ). Ennek meg az lett a következménye, hogy a fél ország mozgott, vagy ha a régióban maradunk, akkor fél Delhi mozgott egyik pontból a másikba esténként (itt hétköznap is simán tartanak esküvőt; sőt, vasárnap is!), ami persze óriási dugókat, és a még megmaradt füst miatt, iszonyúan szennyezett levegőt okozott. Olvastam az újságban, hogy rendesen logisztikáznia kell a családoknak, mert van, hogy egy estére 3-4 esküvői meghivásnak kell megfelelnie a családnak. Ilyenkor osztódnak, de ez meg persze feszültséget okoz, hiszen kinek esik jól, amikor a meghivottak csak egy része megy el az esküvőre…? Ezt a nyüzsgést még fokozza az a tény, hogy bizony vannak olyan napjai az évnek, amikor különösen érdemes házasodni (ez idén november 11, 12, 13-ra esett), amikor aztán nem lehet moccanni a dugó miatt…
Az esküvő – mint mindenhol máshol – itt is nagyon nagy biznisz, ezért a köré épült ipar ilyenkor tobzódik, de rendesen: esküvő szervezők, a helyszinek, a butikok és az ékszerboltok. Igen, itt hagyományosan brutálisan fel vannak cicomázva a nők arannyal és nem ám 18 karátosssal, hanem 22 karátos arany divik. Nem szaladnék előre, de mivel én is megyek két esküvőre is a hónapban, ezért nem lemaradván az indiaiaktól – már csak azért se – nekem is mélyen a pénztárcába kellett nyúlni aranyékszer ügyében…, de erről majd legközelebb:)
Az időjárásra most már nincs panaszom. Azért irom igy, mert az októberi otthoni őszi idő után annyira vártam az október elején itt hagyott fincsi 30 feletti hőmérsékletet, hogy teljesen megdöbbentem a megérkezésemkori, sőt a Diwali környéki alig 25 fokon (reggel és este inkább 20 fok)… Most már akklimatizálódtam és bár előkerültek a szekrény mélyéről a pulóverek és hosszú ujjú felsők, azért még kis kabátot nem kellett sokszor hordani:)) Pár hét és ide is ideér a 10, vagy akár 5 fok környéki hőmérséklet. Itt a tél nagyon száraz és szinte egyáltalán nem esik csapadék egyébként, viszont annál ködösebb reggeleket hoz.
No, legközelebb akkor az esküvőkről fogok beszámolni.
Addig is puszi!
z
